A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:21–6:25. §-ai szabályozzák az elévülést. Főszabály szerint a polgári jogi követelések öt év alatt évülnek el, azonban az egyes követeléstípusokra – például egyes adó-, közüzemi vagy munkajogi igényekre – eltérő elévülési szabályok is vonatkozhatnak.
Mit jelent valójában az elévülés?
Az elévülés nem azt jelenti, hogy a tartozás megszűnik és az adós nem köteles már teljesíteni. A követelés továbbra is létezhet, azonban a jogosult azt bírósági úton már nem tudja eredményesen érvényesíteni, ha a kötelezett az elévülésre hivatkozik.
Ez egy lényeges különbség, amelyet sokan nem ismernek. A bíróság ugyanis az elévülést legtöbb esetben nem veszi figyelembe hivatalból. Ha az adós nem hivatkozik rá, akár egy elévült követelés alapján is születhet olyan ítélet, amely a teljesítésre kötelezi.
Mikortól kezdődik az elévülési idő?
Az elévülés rendszerint attól a naptól kezdődik, amikor a követelés esedékessé válik, vagyis amikor azt már teljesíteni kellett volna.
Minden esetben öt év múlva elévül a követelés?
Nem. Az elévülési idő bizonyos esetekben nyugodhat, megszakadhat vagy újraindulhat.
Ilyen lehet például, ha a jogosult fizetési meghagyásos eljárást vagy bírósági eljárást indít a követelés érvényesítése érdekében, vagy ha a kötelezett a tartozását elismeri – akár részletfizetés vállalásával, akár egy részösszeg megfizetésével. Ezekben az esetekben az elévülési idő ismét elölről kezdődhet.
Éppen ezért egy régi követelésnél mindig érdemes megvizsgálni, történt-e olyan esemény, amely befolyásolta az elévülés alakulását.
Egy fizetési felszólítás újraindítja az elévülést?
Ez az egyik legelterjedtebb tévhit.
A korábbi szabályozással szemben a hatályos Ptk. alapján egy egyszerű, fizetésre felszólító levél önmagában már nem szakítja meg az elévülést. Ez azt jelenti, hogy önmagában attól, hogy a hitelező újra és újra felszólítja az adóst, az elévülési idő nem kezdődik automatikusan elölről.
Mire érdemes figyelni hitelezőként és adósként?
A hitelező számára az elévülési idő azt jelenti, hogy nem célszerű halogatni a jogi lépések megtételét. Minél tovább vár, annál nagyobb a kockázata annak, hogy követelése bírósági úton már nem lesz érvényesíthető.
Az adós oldaláról ugyanakkor fontos tudni, hogy egy régi tartozás esetén nem feltétlenül kell automatikusan fizetni. Ha a követelés elévült, az elévülésre való hivatkozás döntő jelentőségű lehet egy peres vagy fizetési meghagyásos eljárás során.
Az elévülés célja a jogbiztonság megteremtése: a jogalkotó nem kívánja azt, hogy egy követelés korlátlan ideig érvényesíthető legyen. Ugyanakkor az elévülés szabályai számos kivételt és speciális rendelkezést tartalmaznak, ezért minden ügyet egyedileg kell megvizsgálni. Egyetlen nyilatkozat, részletfizetés vagy jogi eljárás is jelentősen befolyásolhatja az elévülés megítélését, ezért vitás helyzetben célszerű jogi szakember segítségét kérni, mielőtt bármilyen jognyilatkozatot teszünk vagy teljesítést vállalunk.
Vissza a hírekhez
