Az áldozat a helyszínen életét vesztette, a tettest pedig a rendőrök elfogták; Brown ellen előre megfontolt emberölés (first-degree murder) vádjával indult eljárás. Az amerikai hatóságok közlése szerint Brownra akár életfogytiglani börtön vagy halálbüntetés is várhat, ha bűnösnek találják. Felmerül a kérdés: hogyan büntetnénk egy ilyen merényletet Magyarországon? Milyen szankcióra számíthatna egy hasonló szörnyű gaztett elkövetője ott, ahol a halálbüntetést már rég eltörölték? Két részből álló cikksorozatunk második része azt kísérli meg dióhéjban bemutatni, hogy milyen szankciók várnának egy hasonló elkövetőre ma Magyarországon.
Mire számíthatna Magyarországon az elkövető?
A halálbüntetés eltörlése óta Magyarországon a legszigorúbb szankció az életfogytig tartó szabadságvesztés. A Büntető Törvénykönyv szerint emberölésért alapesetben 5–15 évig terjedő börtön jár, de minősített esetben – például különös kegyetlenséggel, aljas indokból vagy védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett emberülés esetén – akár életfogytiglani fegyházbüntetés is kiszabható.
Az Iryna Zarutska elleni támadás jellegét tekintve aligha vitatható, a rendelkezésre álló körülmények alapján megállapítható, hogy különös kegyetlenséggel és aljas indokból történt. Egy ilyen cselekmény a magyar jog szerint a legsúlyosabb emberölési kategóriába tartozna, amelyért a bíróság akár tényleges életfogytiglan (TÉSZ) kiszabását is indokoltnak láthatja.
A bíró ilyenkor két lehetőség közül választhat: vagy meghatározza, hogy sor kerülhet-e (és ha igen, mikor) a feltételes szabadulásra (minimum 25, maximum 40 év után), vagy ítéletében teljesen kizárja annak lehetőségét. Ez utóbbi esetben az elítélt a természetes élete végéig börtönben marad – ez a tényleges életfogytiglan, amelyből nincs automatikus szabadulás, csak elméleti kegyelmi felülvizsgálat a kötelező 40 év elteltével. A kegyelmi eljárás 2015-ben került bevezetésre nemzetközi politikai nyomásra, lényege, hogy a tényleges életfogytiglan szabadságvesztésüket töltő elkövetőknek 40 év után lehetőséget biztosítsanak a szabadulásra, ám ez terjedelme okán külön cikk témája lenne.
A magyar bírói gyakorlatban TÉSZ-t csak a legkegyetlenebb, legértelmetlenebb bűncselekmények elkövetőivel szemben szabtak ki. Olasz Ferenc, aki 2008-ban több embert is megölt, vagy Kovács Péter, a „szegedi kettős gyilkos”, mind TÉSZ-büntetést kaptak. Győrkös István, a bőnyi rendőrgyilkosság elkövetője szintén tényleges életfogytiglant kapott. Az egyetlen női TÉSZ-es fogvatartott, a „kislánygyilkos anya”, több mint száz késszúrással végzett saját gyermekével – jól mutatva, hogy milyen extrém brutalitás szükséges ahhoz, hogy valakit Magyarországon tényleges életfogytiglanra ítéljenek.
Ezek alapján kijelenthető: egy Zarutska-ügyhöz hasonló, ok nélküli, brutális, nyilvános helyen elkövetett emberölés esetén a magyar bíróság szinte bizonyosan életfogytig tartó fegyházbüntetést szabna ki. A bűncselekmény motiváltsága, az áldozat védekezésre képtelen helyzete és a különös kegyetlenség súlyosító körülményként jelenne meg, így nagy valószínűséggel az ítélkező tanács kizárná a feltételes szabadulás lehetőségét is. Itt erősen bejönne egyfajta generális prevenció is: az ítélettel a bíróság elrettenteni is kíván mindenkit a további elkövetésektől.
Halál vagy életfogytiglan – melyik a nagyobb büntetés?
A társadalom gyakran érzi úgy, hogy az ilyen hidegvérű gyilkosok megérdemelnék a „végső megtorlást” – a halálbüntetést. Magyarországon azonban az 1990-es évek óta nincs halálbüntetés, és az Alaptörvény is kizárja annak alkalmazhatóságát, visszaállítását. Marad tehát az életfogytiglan – de vajon ez „enyhébb”?
Sokan éppen ellenkezőleg gondolják: az, akit tényleges életfogytiglant kap, minden nap szembesül a tettével, a szabadság teljes hiányával, azzal, hogy soha többé nem hagyhatja el a börtönt. Nincs újrakezdés, nincs remény – ez a büntetés nem zárul le egy pillanat alatt, mint a halál, hanem évtizedeken át tartó, lassú büntetés.
A magyar büntetés-végrehajtási rendszerben jelenleg több, mint 440 életfogytiglanos rab van, közülük 75-en TÉSZ-t töltenek – vagyis soha nem szabadulnak. Mindennapjaikat fegyházban töltik, korlátozott kapcsolattartással, szigorú rezsimmel. Egy ilyen élet valójában a társadalom teljes kizárását jelenti, ahol a múlt, a bűn és a bűnhődés egybefonódik.
Az, hogy mi a „nagyobb” büntetés – a halál vagy a tényleges életfogytiglan –, filozófiai és erkölcsi kérdés. A halál lezár, az életfogytiglan örökre emlékeztet. Iryna Zarutska gyilkosa, ha Magyarországon követte volna el tettét, valószínűleg soha többé nem lépne ki a rácsok mögül. A jog így adná meg a választ arra a kérdésre, amire az erkölcs talán sosem tud: van-e elég súlyos büntetés az ilyen bűnökre?
dr. Berta Bendegúz Áron
Vissza a hírekhez
