E körbe tartoznak a Polgári Törvénykönyv 6:121. §-ában meghatározott ún. bírósági eljárásban nem érvényesíthető követelések. Ezek olyan igények, amelyek ugyan bizonyos jogviszonyokból ténylegesen keletkezhetnek, de a jogalkotó közrendi, morális vagy gazdaságpolitikai okokból nem biztosít hozzájuk állami kikényszeríthetőséget. Ilyenek például a szerencsejátékból vagy fogadásból eredő tartozások, illetve az ezekhez kapcsolódó jogügyletek.
A szabályozás sajátossága, hogy nem a követelés létét vitatja, hanem annak bírósági úton való érvényesíthetőségét zárja ki. Ez azt jelenti, hogy a jogosult nem fordulhat sikerrel bírósághoz, még akkor sem, ha a követelés egyébként tényszerűen fennáll. A jogalkotó ezzel egyértelmű határt húz a kikényszeríthető és a kizárólag önkéntes teljesítésen alapuló kötelmek között.
A bíróság előtt nem érvényesíthető követelések köre
A Polgári Törvénykönyv 6:121. § (1) bekezdése taxatív módon határozza meg azokat az eseteket, amelyekben a bírósági igényérvényesítés kizárt.
Ide tartozik mindenekelőtt:
- a játékból vagy fogadásból eredő követelés, kivéve, ha az engedélyezett keretek között zajlott,
- a kifejezetten játék vagy fogadás céljára adott kölcsön,
- azok a követelések, amelyeket más törvény kifejezetten kizár a bírósági érvényesítésből,
- valamint az ezekhez kapcsolódó biztosítéki vagy megerősítő szerződésekből eredő igények.
A szabályozás logikája egyértelmű: ha az alapkövetelés nem érvényesíthető bíróság előtt, akkor annak biztosítékai sem válhatnak kikényszeríthetővé.
A (2) bekezdés kiemelten fontos eljárásjogi szabályt rögzít: a bíróság hivatalból köteles figyelembe venni, ha a követelés nem érvényesíthető. Ez azt jelenti, hogy a felek erre nem feltétlenül hivatkoznak, a bíróság akkor is köteles vizsgálni a kérdést.
A (3) bekezdés tovább erősíti a szabályozás sajátosságát azzal, hogy kimondja: az ilyen követelések önkéntes teljesítése nem követelhető vissza. Ez a rendelkezés a jogbiztonságot szolgálja, és kizárja az utólagos visszakövetelési igényeket olyan esetekben, amikor valaki szabad akaratából teljesített.
Gyakorlati jelentőség
A szabályozás a gyakorlatban azt jelenti, hogy bizonyos jogviszonyok – még ha ténylegesen fenn is állnak – nem rendelkeznek állami kikényszeríthetőséggel. Ez különösen fontos a szerencsejátékhoz, magánmegállapodásokhoz vagy informális pénzügyi ígéretekhez kapcsolódó helyzetekben.
A jogi kockázat egyik legfontosabb eleme éppen az, hogy az ilyen követelések nem „biztosíthatók” bírósági úton, ezért minden kapcsolódó megállapodás fokozott körültekintést igényel.
A bírósági eljárásban nem érvényesíthető követelések köre jól mutatja, hogy a polgári jog nem minden társadalmi vagy gazdasági viszonyt kíván állami kikényszerítéssel támogatni. A jogalkotó tudatosan választja el azokat a jogviszonyokat, amelyek kizárólag a felek önkéntes teljesítésén alapulhatnak, azoktól, amelyek bírósági úton is kikényszeríthetők.
A 6:121. § rendelkezései ezért nemcsak dogmatikai jelentőséggel bírnak, hanem gyakorlati szempontból is kiemelten fontosak: segítenek meghatározni a jogérvényesítés határait, és egyértelművé teszik, mikor nem számíthat a jogosult állami jogvédelemre.
Vissza a hírekhez
