Eltűnt milliók a bankszámláról – a pénzforgalmi szolgáltató felelőssége és az ügyfél kárviselésének jogi határai

Eltűnt milliók a bankszámláról – a pénzforgalmi szolgáltató felelőssége és az ügyfél kárviselésének jogi határai

Az adathalász üzenetekkel, hamis banki hívásokkal és megtévesztő internetes felületekkel elkövetett visszaélések nem csupán büntetőjogi kérdéseket vetnek fel. A károsult és számlavezető pénzforgalmi szolgáltatója között alapvető polgári jogi kérdés, hogy kit terhel az eltűnt összegből eredő veszteség. A válasz szempontjából meghatározó, hogy a fizetési művelet jóváhagyottnak minősül-e. A csalás büntetőjogi minősítése és a bank polgári jogi helytállási kötelezettsége ugyanis nem azonos kérdés: eltérő tények és bizonyítási szabályok alapozhatják meg őket.

A jóváhagyás és a hitelesítés nem azonos

A pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény (Pft.) a fizetési művelet jóváhagyását az ügyfél hozzájárulásához köti. A művelet technikai hitelesítése – például egy alkalmazás vagy azonosító kód használata – önmagában nem bizonyítja sem a jogi értelemben vett jóváhagyást, sem az ügyfél felróható magatartását. Vitás esetben a szolgáltatót terheli a jóváhagyás és a szabályszerű teljesítés bizonyítása (Pft. 43. §). Az elektronikus naplóadatok tehát fontos bizonyítékok lehetnek, de azokból az ügyfél tudatos hozzájárulása nem feltétlenül következik.

Jogosulatlan terhelés: a visszatérítés főszabálya

Jóvá nem hagyott művelet esetén a bank főszabály szerint haladéktalanul, legkésőbb a tudomásszerzést követő munkanap végéig köteles megtéríteni az összeget, és a számlát a terhelés előtti állapotba visszaállítani. A törvény kivételt enged, ha a szolgáltató észszerű okból csalásra gyanakszik, és erről írásban tájékoztatja a felügyeletet.

A súlyos gondatlanság bizonyításának mércéje

A bank mentesülése nem alapítható pusztán arra, hogy az ügyfél megtévesztés hatására adatot vagy kódot adott meg. A Kúria 1/2026. jogegységi határozata szerint a súlyos gondatlanság megítélésénél az ügyfél tudati viszonyát is vizsgálni kell: számolt-e a kár bekövetkezésével, és tanúsított-e a következményekkel szemben a szándékossághoz közeli, nagyfokú közömbösséget. A bizonyítás a szolgáltatót terheli. A jogegységi határozat jelentősége, hogy az ügyfél eljárását nem lehet kizárólag utólag, a veszteség bekövetkezésének ismeretében megítélni.

Ha a sértett maga indította az átutalást

Eltérő jogi helyzet áll elő, ha az ügyfél a csaló ráhatására saját maga kezdeményezi és jóváhagyja a fizetést. Ilyenkor a jóvá nem hagyott műveletekre vonatkozó automatikus visszatérítési kötelezettség főszabály szerint nem alkalmazható. A bank esetleges szerződésszegése, biztonsági kötelezettségeinek megsértése és az okozati összefüggés ugyanakkor önállóan vizsgálható.

Jogérvényesítés: a gyorsaság döntő

A gyanús műveletet haladéktalanul jelenteni kell a banknak, kérve a hozzáférések korlátozását és az átutalás visszahívásának megkísérlését; célszerű rendőrségi feljelentést tenni és a bizonyítékokat megőrizni. A Pft. 42. §-a szerinti helyesbítési kérelemre főszabályként legfeljebb 13 hónap áll rendelkezésre, de a bejelentést nem szabad halogatni. Pénzforgalmi panaszra általában 15 munkanapon belül, kivételesen legkésőbb 35 munkanapon belül kell végső választ adni. Elutasítás esetén a fogyasztó a Pénzügyi Békéltető Testülethez vagy bírósághoz fordulhat; fogyasztóvédelmi jogsértés miatt az MNB eljárása kezdeményezhető.