A megnevezés azonban könnyen félrevezető. E technológia rendszerint nem gondolkodik, és jogi értelemben nem feltétlenül maga a szerződés „okos”; elsősorban annak teljesítése válik automatizálttá. Érdemes ezért megvizsgálni, miként működik ez a megoldás, milyen kapcsolatban áll a hagyományos szerződési joggal, és vajon valóban nélkülözhetővé teszi-e a jogászokat, valamint a bíróságokat.
A polgári jogi szerződés két vagy több fél joghatás kiváltására irányuló, kölcsönös és egybehangzó akaratnyilatkozata. Központi eleme a konszenzus: a feleknek önkéntesen, megfelelő tájékozottság birtokában kell megállapodniuk. Az okosszerződés ezt az alapkövetelményt nem szünteti meg. Olyan számítógépes algoritmus, amely a megállapodáshoz rendelt, kódba foglalt szabályok alapján valamely előre meghatározott esemény bekövetkezésekor automatikusan végrehajt és dokumentál egy műveletet. Ilyen lehet például vételárrészlet átutalása, dokumentum továbbítása vagy valamely digitális jogosultság átadása.
A fogalom többféle terjedelmű lehet. Tág értelemben minden kóddal támogatott megállapodást ide sorolhatunk, akár az automatikus dokumentumkészítéssel létrehozott szerződéseket is. Szűkebb megközelítésben csak az önvégrehajtó megoldások tartoznak ide, amelyeknél a program a teljesítés során lép működésbe. A legszűkebb értelem a blokkláncon működő önvégrehajtó szerződéseket jelöli. A blokklánc elosztott, utólag nehezen módosítható nyilvántartást biztosít: a kód által végrehajtott események ellenőrizhetően rögzíthetők, központi közvetítő nélkül.
Az automatizmus előnye a gyorsaság, a kiszámíthatóság és a teljesítés kikényszerítésével kapcsolatos költségek csökkenése. Ugyanez hordozza a legnagyobb kockázatot is. A hibásan megírt kód, a téves külső adat vagy egy utóbb vitatott feltétel alapján a rendszer olyan műveletet hajthat végre, amelyet már nehéz visszafordítani. A program ráadásul csak olyan körülményt képes értékelni, amely gépileg egyértelmű adattá alakítható. A jóhiszeműség, a méltányosság, a lehetetlenülés vagy egy tisztességtelen kikötés megítélése nem pusztán technikai kérdés.
A gyakorlatban fontos a kód és a természetes nyelven megfogalmazott szerződés viszonya. Ha a két változat eltér, előre rendezni kell, melyik fejezi ki irányadóan a felek akaratát, és ki viseli a programozási hiba következményeit. A külvilág tényeit – például egy áru megérkezését vagy egy árfolyam alakulását – rendszerint úgynevezett orákulum közvetíti a rendszernek. Ennek téves vagy manipulált adata hibátlan kód mellett is hibás teljesítést válthat ki. Emiatt az adatforrás megbízhatósága, az ellenőrzés és a rendkívüli leállítás lehetősége már a szerződés kialakításakor szabályozandó.
Ezért az okosszerződés nem iktatja ki a jogot. A felek személyének, akaratának, a szerződés érvényességének és a kód jogi jelentésének vizsgálata továbbra is jogászi feladat lehet. Jogvita esetén a bírósági jogvédelem sem válik szükségtelenné: az automatikus teljesítés ténye önmagában nem bizonyítja, hogy az alapjául szolgáló kikötés érvényes, tisztességes vagy helyesen került alkalmazásra.
Az okosszerződés tehát kevésbé új szerződéstípus, mint inkább a szerződés teljesítésének technológiai eszköze. Megbízhatóan működhet ott, ahol a feltételek pontosak, az adatok ellenőrizhetők és a következmények egyértelműek. A tanulság az, hogy a kód nem helyettesíti a felek jogilag érvényes konszenzusát, csupán rendkívüli hatékonysággal végrehajthatja azt. Ha azonban a program könyörtelenül teljesíti, amit beleírtak, ki gondoskodik arról, hogy valóban azt írják bele, amiben a felek jogszerűen megállapodtak?
Vissza a hírekhez
