Miért sem éri meg távol maradni? Az előállításról – 1. rész

Előfordulhat, hogy valaki reggel még otthon készülődik, néhány perccel később pedig rendőrök kísérik kihallgatásra. Vajon ehhez feltétlenül szükséges, hogy korábban idézést kapjon? Az előállítás azt jelenti, hogy az illetőt őrizetbe vették, vagy már bizonyított a bűnössége? És meddig korlátozható a szabadsága? A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) 117. §-a ezekre a kérdésekre ad választ. A szabályok megértése azért fontos, mert az előállítás gyors hatósági intézkedés, amelyhez szigorú feltételek és garanciák kapcsolódnak.

Az előállítás a terhelt, illetve a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy személyi szabadságának átmeneti elvonása. Célja, hogy az érintettet eljárási cselekményre, például gyanúsítotti kihallgatásra a hatóság elé kísérjék, és jelenlétét biztosítsák. Szükséges felhívni a figyelmet a személyi kör kizárólagosságára: az eljárás terheltje valaki kizárólag a gyanúsítástól lesz, azt megelőzően ún. bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy (csúfolhatnánk ezt pre-terhelti státusznak is, hiszen a nyomozóhatóság már ezzel a személyi körrel szemben is foganatosíthat egyes nyomozati cselekményeket a személy tudta nélkül is). Ennek jelentősége abban áll, hogy ezt a fajta jelenlétbiztosító cselekményt például  a tanúval szemben nem alkalmazhatjuk, azonban felmerül a kérdés, hogy ezen két személyi körrel szemben mikor jöhet szóba előállítás.

Az első eset az igazolatlan távolmaradás. Ha például egy lopással gyanúsított személy szabályszerű idézés ellenére nem jelenik meg, és mulasztását alapos okkal nem menti ki, a nyomozás során előállítása is elrendelhető (Be. 116. §). Fontos azonban, hogy az előállítás nem kizárólag mulasztás következménye. A Be. 117. § (2) bekezdése alapján idézés helyett is alkalmazható, ha az idézés feltételei fennállnak, de az eljárás érdekeire tekintettel a megjelenés ilyen módon történő biztosítása nem célszerű. Például csalás gyanúja esetén sürgős kihallgatás válhat szükségessé. Az előállítás alkalmazása nem korlátozódik kizárólag a szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekményekre, továbbá fontos, hogy konkrét eljárási célhoz kell kapcsolódnia; puszta kényelmi szempont nem igazolhatja.

Különbséget kell tenni a Be. szerinti előállítás és a rendőrségi törvényen (Rtv.) alapuló, önálló rendészeti intézkedés között. Ha például egy bolti lopáson tetten ért embert a rendőrök a kapitányságra visznek, ez még önmagában nem jelenti, hogy vele szemben büntetőeljárás indult, vagy gyanúsítottként kihallgatják. A hatóság megvizsgálhatja, hogy bűncselekmény, szabálysértés történt-e, vagy egyik sem állapítható meg. A büntetőeljárásról szóló törvény szerinti előállítás ezzel szemben már a büntetőeljárás meghatározott cselekményéhez kapcsolódik. A különbség azért lényeges, mert az intézkedések jogalapja, eljárási rendeltetése és költségviselése sem minden esetben azonos.

Az intézkedést az ügyészség vagy a nyomozó hatóság rendelheti el, a bíróság nem. Kivételesen a bíróság elé kísérésre is szolgálhat, például ügyészi rendelkezés alapján, a bűnügyi felügyelettel kapcsolatos ülésnél. Végrehajtására főszabály szerint a rendőrség jogosult, meghatározott ügyekben a NAV is eljárhat; katona előállítása elöljárója útján is történhet. Szükség esetén törvényes kényszerítő eszköz alkalmazható.

Főszabály szerint az elrendelésről határozat szükséges (Be. 362. §). Halaszthatatlan helyzetben azonban az intézkedés azonnal, előzetes határozat nélkül is elrendelhető, amit legkésőbb három munkanapon belül írásba kell foglalni (Be. 368. §). A rendészeti végrehajtás időtartama legfeljebb nyolc óra, indokolt esetben egyszer négy órával meghosszabbítható. Köznyelvben hasonló jelentéssel bírhat, ugyanakkor fontos különbséget tenni: az előállítás nem azonos az őrizettel, hiszen az önmagában nem ad korlátlan felhatalmazást a fogva tartásra. Az előállítás és a kihallgatás során alkalmazható egyéb jogkorlátozások jogalapját külön kell vizsgálni. A hosszabb fogva tartáshoz önálló törvényi feltételek szükségesek.

Az érintett már a gyanúsítás közlése előtt jogosult a kihallgatási jogairól tájékoztatást kapni, védőt meghatalmazni vagy kirendelését kérni, és a védővel ellenőrzés nélkül tanácskozni (Be. 386. §). Az előállítás költsége nem bűnügyi költség: azt az állam viseli, idézés elmulasztásakor is.

Az előállítás az eljárás eredményességét szolgálja, miközben közvetlenül érinti az egyén szabadságát. Nem büntetés, és nem bizonyítja a bűnösséget. Az érintettnek ezért érdemes tisztáznia az intézkedés okát, élni a védőhöz való jogával, és figyelemmel kísérni annak időtartamát. Hiszen mi biztosíthatná jobban az igazságszolgáltatás hitelét, mint az, ha a gyors intézkedések során is maradéktalanul érvényesülnek a törvényes garanciák?