Milyen szankcióra számíthatna egy hasonló szörnyű gaztett elkövetője ott, ahol a halálbüntetést már rég eltörölték? Két részből álló cikksorozatunk ezt a témát veszi górcső alá.
Halálbüntetés: hol és miért alkalmazzák a világban?
A halálbüntetés a 20. század végére világszerte visszaszorult, de nem tűnt el teljesen. 2019-ig világszerte 142 ország törölte el a halálbüntetést törvényileg vagy a gyakorlatban, ugyanakkor 56 ország jogrendszerében még létezett ez a szankció. A tendencia azóta is folytatódott: 2023 végére már 112 ország tiltotta be teljesen a kivégzéseket, további több tucat állam pedig moratóriumot tart, így mintegy 50 ország maradt, amely aktívan fenntartja a halálbüntetés intézményét. Tényleges kivégzéseket ennél is kevesebb helyen hajtanak végre: 2023-ban például mindössze 16 országban történt dokumentált kivégzés, ami évtizedes mélypontot jelentett, 2025-re ez az arány javult. (Európában egyetlen ország, Fehéroroszország végez még ki elítélteket, Oroszország pedig moratóriumot tart fenn. Ez azt jelenti, hogy bár jogilag lehetséges lenne, a gyakorlatban nem alkalmazzák.)
Milyen bűncselekményekért szabnak ki halálbüntetést világszerte az utóbbi években? A legtöbb állam, amelyik alkalmazza, a legsúlyosabb erőszakos bűnökre tartogatja: jellemzően az emberölés minősített eseteinek elkövetőire, terrorcselekményekre, esetleg háborús vagy emberiség elleni bűnök elkövetőire. Ugyanakkor több ország ennél tágabban értelmezi: számos ázsiai és arab országban a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények is halállal sújthatók. Az Amnesty International adatai szerint 2023-ban a világon végrehajtott ismert kivégzések 44%-át kifejezetten kábítószerügyek miatt hajtották végre (481 eset Iránban, további esetek pl. Szaúd-Arábiában, Szingapúrban), ami megmutatja, hogy nem mindenhol korlátozódik a halálbüntetés az emberölésekre. Emellett egyes államok más nem erőszakos bűncselekményekért is életet oltanak ki: például Kínában és Vietnamban korrupcióért, Pakisztánban istenkáromlásért is kiszabtak halálos ítéletet az elmúlt években. Az autoriter rezsimek néha politikai eszközként is használják e büntetést: az Európai Parlament 2015-ben rámutatott, hogy vannak országok, ahol a halálbüntetést az ellenzékiek elhallgattatására vagy akár olyan személyek ellen is alkalmazzák, akik csupán vallási, erkölcsi vétségeket (például házasságtörést) követtek el.
Fontos hangsúlyozni, hogy a kivégzések túlnyomó többsége mindössze néhány országra korlátozódik. 2019-ben például a dokumentált kivégzések 86%-át négy ország (Irán, Szaúd-Arábia, Irak, Egyiptom) hajtotta végre – Kínát nem számítva, ahol az adatokat államtitokként kezelik. Ezzel szemben a fejlett demokráciák közül szinte mindegyik szakított a halálbüntetéssel. Az Egyesült Államok egy sajátos kivétel: bár szövetségi szinten és 27 tagállamban formálisan létezik a halálbüntetés, az alkalmazása ott is szűkülőben van (2023-ban 24 kivégzés történt az USA-ban, kizárólag emberöléssel összefüggő ügyekben).
Magyarország: az Alkotmánybíróság döntése és a halálbüntetés tilalma
Magyarországon a halálbüntetés napjainkban alkotmányellenes. A rendszerváltás után nem sokkal, 1990. október 24-én az Alkotmánybíróság meghozta híres 23/1990. (X. 31.) AB határozatát, amely kimondta, hogy a halálbüntetés ellentétes az Alkotmánnyal, ezért megszüntette annak lehetőségét. A döntés fő indoka az volt, hogy az Alkotmány biztosította élethez és emberi méltósághoz való jog sérthetetlenségét, e jogok lényeges tartalmát törvénnyel sem lehet korlátozni. Az ezzel foglalkozó ún. oszthatatlansági doktrína tétele szerint az emberi méltósághoz és az élethez való jog különlegessége abban áll, hogy ezek a jogok más alapjogokhoz képest elválaszthatatlan egységet alkotnak, a halálbüntetés pedig – fogalmazott az AB – e jogokat nem egyszerűen korlátozná, hanem az élet és az emberi méltóság teljes és jóvátehetetlen megsemmisítését jelentené.
Az indítványozók és a korabeli igazságügyi miniszter érvelése is rámutatott, hogy a halálbüntetés erkölcsileg sem igazolható, emellett visszafordíthatatlan és nem szolgálja hatékonyan sem a megelőzést, sem az elrettentést (generális és speciális prevenció, reintegráció hiánya). Ezek alapján az AB 8–1 arányban a halálbüntetés eltörlése mellett döntött 1990-ben.
Azóta Magyarországon nem szabható ki élet kioltásával járó büntetés. 1988-ban hajtották végre az utolsó kivégzést, és 1990 óta egyetlen halálos ítélet sincs – a legsúlyosabb bűnelkövetők is életben maradnak, de szabadságuktól megfosztva. Hazánk később nemzetközi szinten is megerősítette ezt az álláspontot: az Országgyűlés 1993-ban ratifikálta az Emberi Jogok Európai Egyezményének halálbüntetést tilalmazó 6. kiegészítő jegyzőkönyvét (majd később az annak teljes eltörlését előíró 13. jegyzőkönyvet is), 1995-ben pedig csatlakozott az ENSZ Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmánya második fakultatív jegyzőkönyvéhez, amely szintén a halálbüntetés eltörlését írja elő.
De mire számíthatna egy ilyen elkövető a magyar igazságszolgáltatásban? Értelmezhető napjainkban a hétköznapi értelemben vett tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés fogalma? Vajon mi a nagyobb büntetés egy ilyen megrögzött elkövetőnek: életének elvétele, avagy élete végéig szabadságától való megfosztása? Következő részben ezekről lesz szó.
dr. Berta Bendegúz Áron
Vissza a hírekhez
