Míg a klasszikus polgári jogi gondolkodás a vagyoni értéket elsősorban dolgokhoz és átruházható jogokhoz kapcsolja, addig az adatok – különösen a személyes adatok – sajátos, kettős természetet mutatnak. Cikksorozatunk első részének célja a tartalomhoz mérten annak lehetséges bemutatása, hogy miként értelmezhető az adat vagyoni jogi szempontból, milyen dogmatikai akadályai vannak a személyes adatok forgalomképességének, és milyen irányba mutathat egy szükséges jogi paradigma-váltás.
Az adat kettős természete és a jelenlegi dogmatikai korlátok
Az adat gazdasági jelentősége vitathatatlan: a Big Data korszakában az adatok előállítása, tárolása és feldolgozása olcsóbbá és hatékonyabbá vált, ami tömeges gazdasági hasznosítást tesz lehetővé. Az adatok egyszerre szolgálnak magánérdekeket és közérdekű célokat, legyen szó üzleti elemzésekről, kutatásról vagy közszolgáltatásokról. Ezzel szemben az adatok jelentős része személyes adat, amely a hatályos magyar jog szerint szorosan a személyiségi jogokhoz kapcsolódik. A Polgári Törvénykönyv rendszere a személyes adatokat az emberi méltóságból levezetett, személyhez tapadó jogok körébe sorolja, amelyek nem forgalomképesek, nem átruházhatók, és kizárólag személyesen érvényesíthetők. Ez a dogmatikai kiindulópont éles ellentétben áll a gazdasági valósággal, ahol az adatok ténylegesen értékkel bírnak és cserélődnek. Bár ez elsőre elég szárazul hangozhat, de gondoljunk csak például a közösségi médiaplatformokra, ahol a regisztráció során megadjuk rendszeresen születési adatainkat, lakcímünket, stb. Az adatkezelés biztonságos jellegétől függetlenül ezekkel a platformszolgáltatók kereskednek, statisztikáik és marketingjük – ezt igazolják a személyre szabott hirdetések – felhasználják, lényegében kereskednek velük.
Paradigmaváltás az adat vagyonjogi megközelítésében
A személyiségi jogok és a vagyoni jogok jellemzői közötti feszültség feloldásához elkerülhetetlen egy új szemlélet kialakítása. A gyakorlat már ma is számos példát szolgáltat arra, hogy bizonyos személyes adatok igen forgalomképesek: sportolók példájára a képmás, influenszerek online jelenléte vagy más, hozzájáruláson alapuló adatfelhasználások gazdasági ellenérték fejében kerülnek hasznosításra. Mindez arra utal, hogy az adat forgalomképességének nem feltétele a tulajdonjogi minősítés. Fontos továbbá, hogy az adat nem tekinthető klasszikus jogi értelemben vett dolognak: nincs térbeli lehatároltsága, nem birtokolható, nem rivális jószág. A tulajdonjogi konstrukció ezért nem alkalmas az adatok jogi kezelésére. Ehelyett a hangsúly a jogosultságon alapuló megközelítésre helyezhető, ahol az érintett a hozzájárulás révén jogosultságokat enged át az adat felhasználására. Ez az „átruházás” valójában adatmegosztás, amely a magánautonómia keretein belül teremti meg a forgalomképességet.
Az adat mint ellenérték és a forgalomképesség határai
Az adatgazdaság egyik legérzékenyebb kérdése az, amikor az adat ellenértékként jelenik meg. Ilyenkor nem az adat „eladásáról”, hanem tehát a felhasználáshoz való hozzájárulásról van szó. Az uniós jog és a hazai joggyakorlat egyaránt elismeri, hogy azok a szerződések sem tekinthetők feltétlenül ingyenesnek, amelyekben a szolgáltatás ellenértéke személyes adat. Ugyanakkor alapvető kérdés marad a hozzájárulás visszavonhatósága, annak szerződéses és gazdasági következményei, valamint az, hogy e visszavonás korlátozható-e. Nem minden személyes adat kezelhető azonos módon: vannak olyan adatok, amelyekről az érintett lemondhat és akár ellenértéket is kérhet, míg más adatok esetében a közérdek vagy az emberi méltóság védelme kizárja a forgalomképességet. A jövő kihívása annak meghatározása, hogy e határvonal hol húzódik meg.
Összegzésként megállapítható, hogy az adatok – különösen a személyes adatok – vagyonjogi megítélése a polgári jog egyik legdinamikusabban fejlődő területe. A tulajdonjogi dogmatika fenntartása mellett az adatgazdaság realitásai nem kezelhetők megfelelően. A jogosultságon és hozzájáruláson alapuló megközelítés lehetőséget ad arra, hogy az adat forgalomképes, gazdaságilag hasznosítható legyen, miközben megőrzi a személyiségi jogi védelem alapértékeit. A jogalkotás és a jogalkalmazás előtt álló feladat e kényes egyensúly megteremtése az egyéni autonómia és a közérdek között.
Vissza a hírekhez
