Adatvédelem és információs kapitalizmus

A digitalizáció rohamos fejlődése alapvetően alakította át mindennapjainkat: társadalmunk az „információs társadalom” korszakába lépett, ahol az adat vált a gazdaság új nyersanyagává.

A közösségi platformok, online szolgáltatók és mesterséges intelligenciarendszerek soha nem látott mennyiségű információt gyűjtenek rólunk – gyakran úgy, hogy ennek teljes mértékével magunk sem vagyunk tisztában. A Big Data és az algoritmusok korában ezért egyre égetőbb kérdés: hogyan óvhatjuk meg szabadságunkat és személyes adatainkat egy olyan rendszerben, amelynek működése az adatgyűjtésre épül?

Jelen cikk egy újabb sorozat első része, melyben általánosságban felvázolom a kedves Olvasó számára napjaink adatkezelési kavalkádját, azt a világot amiben az adat képviseli az értéket, ebből adódóan kiemelt figyelmet kap, de persze rendkívüli jogi (jogi normákkal szabályozott) védelemre is szorul.

Hová is tartunk?

Az információs kapitalizmus lényege, hogy az immateriális javak – így az adat – is gazdasági erőforrássá válnak. A platformok minden mozdulatunkból adatot állítanak elő, majd algoritmusokkal dolgozzák fel azokat. Ezek az algoritmusok nemcsak szolgáltatásokat működtetnek, hanem döntéseket is hoznak rólunk: hitelbírálatot, támogatások odaítélését, rangsorolást, sőt a fogyasztói vagy politikai preferenciáink befolyásolását, bár ezekről az esetek többségében tudomásunk sincs.

A hagyományos adatvédelmi jogszabályi rendszer – elsősorban a GDPR – nehezen tud lépést tartani ezzel a folyamattal. A célhoz kötöttség és adattakarékosság elvei a platformgazdaságban gyakran kiüresednek, hiszen az adatgyűjtés sokszor előre meghatározott cél nélkül, szinte korlátlanul zajlik. Ráadásul a hozzájáruláson alapuló adatkezelési modell is megkérdőjeleződik: valóban önkéntes döntésről beszélhetünk, ha szolgáltatásokat másképpen nem is érhetünk el?

Az adatvédelem mellett egyre erősebben jelenik meg a „dignitary privacy” szemlélete, amely az emberi méltóságot és a személyes integritást védi a túlzott megfigyeléssel, érzelmi manipulációval vagy zaklatással szemben. A mesterséges intelligencia különösen érzékeny terület: az érzelmeket felismerő és imitáló rendszerek, illetve a deepfake technológiák könnyen befolyásolhatják döntéseinket, sőt veszélyeztethetik akár a demokratikus folyamatokat is. Emellett a diszkriminatív algoritmusok sérthetik az egyenlőséghez való jogot, és nehézzé tehetik a jogorvoslat érvényesítését. Nem csoda, hogy a AI Act (a mesterséges intelligenciáról szóló Uniós jogforrásunk) szigorú keretek között szabályozza, és rangsorolva értékeli a kockázati szintekhez mérten az egyes AI rendszereket, amik adatkezelést is folytatnak.

Összegzés

Az információs kapitalizmus korában a személyes adat többé nem mellékes tényező, hanem gazdasági erőforrás és hatalmi eszköz. A jog jelenleg küzd a tempóval: a Big Data által felvetett társadalmi és alapjogi problémák jóval szélesebbek annál, mint amit a hagyományos adatvédelem kezelni tud. A cikksorozat következő részeiben azt vizsgáljuk meg, milyen irányokban fejlődhet a szabályozás, és hogyan lehet egyensúlyt teremteni a technológiai innováció és az alapjogok védelme között.