A cikksorozat első részében általánosságban fog szó esni az önvezető járművek tipizálásáról, mivel az egyes kategóriák definiálása a későbbiekre vetítve kulcsfontosságú. Az önvezető járműveket az erre alkotott SAE (Society of Automotive Engineers) rendszer részletezi, a járműveket 5 kategóriába sorolja az alábbi szempontok szerint:
1.kategória:
A jármű önálló oldalirányú vagy egyenesirányú mozgásra, és részlegesen a környezet észlelésére és eseményreakciókra képes. Ilyen esetekben a vezető feladata az alábbiakkal jellemezhető:
- a mozgás többi részének az irányítása
- az automatikus vezetési rendszerek felügyelete
- az automatikus rendszerek ki és bekapcsolásáról való döntés
- bármikor beavatkozni, ha szükséges
2.kategória
Ebben a kategóriában a járműtől elvárt, hogy önállóan képes legyen oldalirányú és egyenesirányú mozgást végezni, a fennmaradó jellemzők viszont megegyeznek az 1. kategóriával. Ide sorolhatók a sokak által ismert és közutakon is közlekedő Teslák, vagy a talán kevésbé ismert GM Super Cruise-ok.
Az 1-es és 2-es kategóriák jellemzőit azonban nem szabad összekeverni az úgynevezett vezetés támogató rendszerekkel. Fontos továbbá, hogy mindkét kategória a vezető folyamatos jelenlétével és aktív közreműködésével számol.
3.kategória
A gépjármű teljes mozgása ezen a szinten már teljesen automatizált, melynek keretében kontrollálja a jármű ellenőrző rendszereit és jelzést ad, ha beavatkozás szükséges, a beavatkozásra való figyelmeztetés után ésszerű idővel kikapcsol, de fontos az is, hogy ezt a gépjárművezető akár ki is kapcsolhatja.
A sofőr fogalma még itt is értelmezhető, akinek észlelnie kell, ha figyelmeztetést kap a beavatkozásra és arra reagálnia kell, veszélyes helyzetben döntenie kell a kisebb kockázat vállalásáról. Fontos jellemzője a kategóriának, hogy ha kikapcsol az automatizált rendszer, még itt is el kell látnia a gépjárművezetési feladatokat a vezetőnek!
Itt megjegyzem, hogy a tervezés globális szinten jelenleg itt tart, a közforgalomban ezek még nincsenek elterjedve. Itt tehát a vezető nem aktív, de elvárják tőle, hogy beavatkozzon, ha szükséges. Ez jól láthatóan kifejezetten veszélyes szituációkat tud eredményezni, hiszen a sofőr már nem feltétlenül kíséri aktívan figyelemmel a vezetés folyamatát, magát a forgalmi helyzetet, holott ahogy írtam ez még elvárt tőle. Ez a reakcióidő meghosszabbodását eredményezi, azaz a veszélyhelyzetek számának potenciális megemelkedését is.
4.kategória
Az első tényleges változást ez a kategória hozza magával. Fordulópontot jelent, hiszen itt a sofőr fogalma már nem lesz értelmezhető, az emberi tényező teljesen háttérbe szorul, immáron nem lesz elvárt a közbeavatkozás, hiszen erre fizikailag lehetőség sem lesz. Vezető avagy sofőr hiányában a gépjárműben tartózkodó személyek már csak legfeljebb csak utasként értelmezhetők, személyes jelenlét még a diszpécser lehet aki az utasokkal például vészhelyzetben kapcsolatba lép. Ezek már tehát a sci-fi filmekből is ismert képet idézik, amikor a jármű valóban teljes egészében magától navigálva közlekedik (egyenes és oldalirányú mozgásban), értékeli az előtte fellelhető forgalmi helyzetet és abból adódóan hozza meg a szükséges döntéseket, lépéseket, egyszóval ez a hétköznapi értelemben vett önvezető járművek kategóriája. Egyes ázsiai fejlesztők (pl. Waymo) már elméleti síkon foglalkoznak a problémával, kísérleteznek a megvalósíthatósággal.
Mindezek fényében felmerülhet az olvasóban a kérdés: vajon az 5. kategória mennyivel és miben tud többet mutatni?
5.kategória
A kérdésre a válasz az, hogy a 4. kategória ugyan valóban önvezető járművekkel számol, amik képesek elvinni az utast „A” pontból „B” pontba, ugyanakkor korlátozott út,- és látási viszonyok mellett már problémákba ütközik a vezérlés. Amennyiben például egy szerpentines úton földcsuszamlás, vagy akár csúszós útszakasz miatt speciális vezetési és manőverezési technikák kivitelezésére van szükség, úgy azt a 4. kategóriával szemben az elméleti szinten létező 5. már képes kezelni, valóban egy tapasztalt és biztonságos sofőr tudását idéző módon képes a helyzetet kezelni. Ezt leszámítva azonban – hiszen logikailag a 4. kategória már megvalósítja az önvezető járműveket – egyéb eltérést nem lehet feltárni.
A következő részben egy újabb aspektust veszünk górcső alá a témával kapcsolatban.
dr. Berta Bendegúz Áron
Vissza a hírekhez
