Vagyon elleni bűncselekmények I.
A vagyon elleni bűncselekmények két csoportját ismeri jelenleg hatályos Büntető Törvénykönyvünk. Ezek a vagyon elleni erőszakos bűncselekmények és a „sima” vagyon elleni bűncselekmények. Jelen kétr...
A cikk utolsó frissítésének időpontja: 2023. július 6. ( 456 napja)
Előfordulhat, hogy a jogi háttér vagy a piaci helyzet megváltozása miatt a cikkben közölt információk már nem időszerűek. Az információk pontosságáért és hasznosságáért mindent megteszünk, de tartalmukért és felhasználásukért következményeiért felelősséget nem vállalunk.
Arról számtalan cikk született már, hogy miért és mennyi gyermektartást kell a különélő szülőnek fizetnie a gyermeket nevelő szülőnek, azonban arról ritkábban hallani, hogy mi az, amit ezért cserébe a különélő szülő elvárhat. Sok olyan téves prekoncepció van egyes szülők fejében, hogy a pénzükért meghatározott elvárásokat támaszthatnak a másik szülő vagy éppen a gyermek felé.
A leggyakoribb tévhit, hogy a gyermektartásért cserébe a különélő szülőnek joga van a kapcsolattartáshoz. Ebben kizárólag az a téves elgondolás, hogy amennyiben a kapcsolattartás nem működik a különélő szülő szerint megfelelően, akkor szankcióként korlátozhatja a gyermektartás megfizetését.
A szülőnek akkor is joga van kapcsolatot tartani a gyermekével, ha a szülői felügyeleti joga szünetel, ez csak nagyon ritka esetben korlátozható, például akkor, ha a gyermek vagy gyermekkel közös háztartásban élő szülő sérelmére követett el olyan cselekményt a különélő szülő, amely miatt távoltartást rendeltek el. Ez viszonylag extrém eset.
Jó esetben a szülők a válás során a bíróság előtt vagy a gyámhatóság előtti eljárásban megállapodnak a kapcsolattartás módjában. Ezt mind a két félnek tiszteletben kell tartania és a megállapodás szerint biztosítani a láthatást.
Ennek az az oka, hogy az egyik szülői kötelezettség a gyermek anyagi biztonságát hivatott szolgálni, míg a másik a gyermek családhoz való jogát, érzelmi, erkölcsi biztonságát. Ha a szülők egymást azzal „szankcionálják”, hogy a gyermekkel összefüggő kötelezettségeiket nem teljesítik, akkor valójában mindkét fél a gyermeknek okoz hátrányt.
Amennyiben hasonló helyzet alakulna ki, akkor a rendőrséghez lehet fordulni a problémával, ugyanis büntetőjogi tényállás mind a kiskorúval való kapcsolattartás akadályozása, mind pedig a tartási kötelezettség elmulasztása.
Fontos, hogy ezekben az esetekben legyen olyan hatósági határozat vagy esetleg jogszabály, amely a kötelezettséget megállapítja és amely alapján a rendőrség eljárhat.
A kapcsolattartás elmaradása esetén sok esetben a szülők a hibásak, legalábbis a gyermek egy meghatározott életkoráig. Nincs olyan objektív életkor, amikor a szülő már nem határozhatja meg a gyermeke tartózkodási helyét és ezt most értsük a jelen helyzetre, ugyanis nyilvánvaló, hogy a gyermek tizennyolc éves koráig a szülő felel érte és határozza meg általában a tartózkodási helyét.
De amíg egy öt-nyolc éves gyermeket a szülő visz mindenhova és mondja meg neki, hogy hol kell lennie, a kamaszkor beköszöntével már önálló döntéseket kezdenek hozni a gyermekek, amellyel összefüggésben lehet, hogy a gyermek maga dönt úgy, hogy nem akarja tartani a kapcsolatot valamelyik szülőjével.
Ez a tény sem lehet oka annak, hogy valaki ne fizessen gyermektartást a különélő gyermeke után.
A gyermeknek joga a kapcsolattartás, míg a szülőnek elvileg kötelessége. (Nyilván senki nem fogja rákényszeríteni azt a szülőt, aki nem akarja látni a gyermekét, de a logika alapján ez csak a gyermek részéről tekintendő jognak.)
Sokszor felmerül kifogásként, hogy miért kell annak a szülőnek gyermektartást fizetnie, aki jóval szerényebb körülmények között él akkor, ha a másik nincsen rászorulva a gyermektartás összegére.
A másik fél anyagi helyzete ebből a szempontból nem meghatározó.
A tartásdíj megállapítása során van annak relevanciája, hogy melyik szülő mennyi terhet képes vállalni a gyermek tartását illetően. A tartásdíj általában gyermekenként a kötelezett átlagos jövedelmének 15-25%-a. Ilyen esetben nemcsak a munkabért nézik, hanem átlagosan a megállapítást megelőző év átlagjövedelmét.
Amikor meghatározásra kerül, hogy az adott gyermek eltartása átlagosan mennyibe kerülne a szülőknek, akkor van relevanciája annak, hogy az egyes szülők mennyit keresnek. Ilyenkor a bíróság azt is figyelembe veszi, ha valamelyik szülő csak azért tud kevesebb összeget vállalni, mert önhibájából részmunkaidőben dolgozik. llyen esetben sajnos a szülőnek kell változtatni az életvitelén.
Egyes szülők tudni vélik, hogy a másik fél a gyermektartást nem a gyermekre fordítja, hanem a saját jólétére, van, aki egyenesen úgy gondolja, hogy a másik a „gyermektartásból akar meggazdagodni”. Általában a gyermektartás összege nem olyan nagy, hogy abból nagy tervek megvalósítását lehessen vizionálni, másrészről amennyiben a gyermek nem szenved hiányt semmiben, a másik félnek nincs elszámolási kötelezettsége felénk, hogy forintra pontosan mit vett a gyermeknek az általunk fizetett tartásdíjból.
Más eset, ha a különélő szülő úgy látja, hogy a másik fél a gyermeket elhanyagolja és annak ellenére nem biztosítja a gyermek számára a szükségleteit, hogy a gyermektartás összege megfelelően megfizetésre kerül.
Nyilvánvaló, hogy a különélő szülő elvárhatja a gyermeket nevelő szülőtől a megfelelő gondoskodást, viszont ha nem ezt tapasztalja, akkor sem az a megoldás, hogy a gyermektartásdíjat nem fizeti meg az erre kötelezett. Logikusan, ha a gyermeket a szülő elhanyagolja, a másik pedig ennek szankcionálására nem fizeti meg a gyermektartást, akkor a gyermek ezzel nem fog jobb helyzetbe kerülni.
Ha úgy érezzük, hogy a másik szülőpár a gyermeket elhanyagolja, akkor a gyámhatóság felé szükséges jelezni a problémát, súlyosabb esetben, ha a kiskorú veszélyeztetése is fennálló tényállás lehet, akkor a rendőrség bevonása szükséges.
Összességében nincs olyan opció – a nagykorú gyermek tartását kivéve – amikor a különélő szülő mentesül a tartási kötelezettség alól. Ennek során sem azt nem lehet figyelembe venni, hogy milyen a másik fél anyagi helyzete, sem azt, hogy a különélő szülő jogai milyen mértékben kerülnek biztosításra.
A vagyon elleni bűncselekmények két csoportját ismeri jelenleg hatályos Büntető Törvénykönyvünk. Ezek a vagyon elleni erőszakos bűncselekmények és a „sima” vagyon elleni bűncselekmények. Jelen kétr...
Korábbi cikkünkben a vagyon elleni erőszakos bűncselekmények kategóriáját ismertettük. Jelen cikkünkben a vagyon elleni bűncselekmények másik nagy kategóriájával foglalkozunk, az „sima” vagyon elle...
Bár messze még a 2023-as szezon, az esküvői szolgáltatók lefoglalása már javában megkezdődött. Mindenki igyekszik minél jobb áron, minél professzionálisabb szolgáltatásra szerződni. Nyilván az, hog...
Kérjük, töltse ki kapcsolatfelvételi űrlapunkat! 2 napon belül visszahívjuk és személyre szabott tájékoztatás keretében informáljuk a felmerült kérdéskörrel kapcsolatban.
Kérdésem vanKérjük, töltse ki kapcsolatfelvételi űrlapunkat! 2 napon belül visszahívjuk és személyre szabott tájékoztatás keretében informáljuk a felmerült kérdéskörrel kapcsolatban.