Az Európai Parlament és a Tanács 261/2004/EK rendelete egységes szabályokat állapít meg többek között a visszautasított beszállás, a járattörlés és a hosszú késés esetére. A rendelet 7. cikke alapján a kártalanítás összege a repülési távolsághoz igazodik:
- 1500 kilométerig 250 euró,
- 1500 és 3500 kilométer között 400 euró,
- ennél hosszabb utak esetén főszabály szerint 600 euró.
Az Európai Unió Bíróságának kialakult gyakorlata szerint a legalább háromórás érkezési késés a járattörléssel azonos jogkövetkezményt válthat ki, vagyis megalapozhatja a kártalanítási igényt.
A légifuvarozó ugyanakkor nem köteles kártalanítást fizetni, ha bizonyítja, hogy a késést olyan rendkívüli körülmény okozta, amelyet minden észszerű intézkedés ellenére sem lehetett volna elkerülni. Ez a mentesülés azonban nem automatikus. A bírósági gyakorlat alapján a légitársaságnak kettős bizonyítási kötelezettsége van:
- igazolnia kell egyrészt a rendkívüli körülmény fennállását,
- másrészt azt is, hogy az adott helyzetben minden észszerű, tőle elvárható operatív intézkedést megtett.
Egy általunk képviselt ügyben ügyfelünk a Budapest–Málta útvonalon közlekedő járattal utazott volna, amely több mint háromórás késéssel érkezett meg. Ügyfelünk ezért 250 euró kártalanítás iránti igényt érvényesített a légitársasággal szemben.
A légitársaság védekezése szerint a késést egy korábbi járatot érintő köd, illetve az abból eredő járatszervezési probléma okozta. A bíróság elfogadta, hogy a korábbi járat teljesítése során rendkívüli körülmény merült fel, ez azonban önmagában nem volt elegendő a mentesüléshez. Az ítélet kifejezetten rögzítette: „Az alperesnek egyidejűleg kell bizonyítania a rendkívüli körülmény fennállását és azt, hogy a késés – a rendkívüli körülmény fennállása mellett – minden észszerű intézkedés ellenére sem volt elkerülhető.”
A perben ez a bizonyítás nem vezetett eredményre. A bíróság kiemelte, hogy “alperesi légitársaság csupán állította, de nem bizonyította, hogy minden gépe be volt osztva valamely járat teljesítésére, és emiatt a perbeli időpontban helyettesítő járat beállítására nem volt az alperesnek lehetősége oly módon, hogy a perbeli járat három órát meghaladó késése elkerülhető legyen.”
A másodfokú bíróság szerint alperesi bizonyítás hiányában az volt az okszerű következtetés, hogy a légitársaság nem tett meg minden, az adott körülmények között észszerűnek minősülő intézkedést a jelentős késés elkerülése érdekében.
A bíróság Ügyfelünk javára döntött, és a légitársaságot 250 euró kártalanítás megfizetésére kötelezte.
Összegezve tehát a légitársaság a rendkívüli körülményre való hivatkozása önmagában nem zárja ki a kártalanítást. A légitársaságnak konkrét, ellenőrizhető bizonyítékokkal kell alátámasztania, hogy a késés valóban elkerülhetetlen volt.
Vissza a hírekhez
