Az elzárás időtartamát napokban kell meghatározni, legrövidebb tartama 5 nap, leghosszabb tartama 90 nap lehet. Ez a szankció tehát kizárólag rövid időre korlátozza az elítélt mozgásszabadságát, és csak akkor alkalmazható, ha a bűncselekmény büntetési tételének felső határa legfeljebb három évig terjedő szabadságvesztés. Továbbá léteznek olyan bűncselekmények – például a magántitok megsértése, önkényuralmi jelkép használata vagy járványügyi szabályszegés – amelyek esetében a törvény egyedüliként elzárást rendel alkalmazni, tehát ott ez a legsúlyosabb kiszabható büntetés.
A Btk. 33. § (6) bekezdése kifejezetten rögzíti, hogy elzárás nem szabható ki szabadságvesztés mellett. Ez azt jelenti, hogy a bíróság csak akkor alkalmazhat elzárást, ha a főbüntetés nem szabadságvesztés, illetve azzal párhuzamosan nem érvényesül. Ugyanakkor az elzárás más büntetésekkel – például pénzbüntetéssel, foglalkozástól eltiltással, kitiltással vagy kiutasítással – együttesen is kiszabható.
Az elzárás végrehajtása büntetés-végrehajtási intézetben történik, azonban végrehajtási körülményei – a 16/2014. IM rendelet és a Bv. tv. rendelkezései alapján – kedvezőbbek, mint a hosszabb tartamú szabadságvesztés esetén. Az elítélt saját ruháját viselheti, korlátozott mértékben telefonálhat, látogatókat fogadhat, levelezhet, csomagot kaphat, és bizonyos esetekben heti kimaradás is engedélyezhető számára. Ezek a szabályok kifejezetten a büntetés rövidségét és arányosságát hivatottak tükrözni.
Az elzárás gyakorlati jelentősége leginkább azokban az ügyekben mutatkozik meg, ahol az elkövető például felfüggesztett szabadságvesztés vagy feltételes szabadság ideje alatt követ el újabb – nem súlyos – bűncselekményt. Ilyenkor az elzárás lehetőséget biztosít arra, hogy az elítélt felelősségre vonása megtörténjen anélkül, hogy automatikusan végre kellene hajtani a korábbi szabadságvesztést.
Összegzésképpen az elzárás célja egy olyan, egyéniesíthető és arányos büntetési forma biztosítása, amely lehetőséget nyújt arra, hogy a bíróság a társadalom védelmét és a jogsértő magatartás szankcionálását úgy valósítsa meg, hogy közben ne alkalmazzon szükségtelenül súlyos joghátrányt. Ezáltal az elzárás fontos része lett a differenciált, igazságos és hatékony büntetőjogi szankciórendszernek.