„Mégsem kezdenék holnap” – Elállás a már aláírt munkaszerződéstől

A munkaviszony – főszabály szerint – a munkaszerződés megkötését követő napon kezdődik, hacsak a felek ettől eltérően nem rendelkeznek. A szerződéskötés és a munkaviszony kezdete közötti időszakot a gyakorlatban „passzív szakasznak” is nevezik: ekkor a munkavállalót még nem terheli rendelkezésre állási, a munkáltatót pedig nem terheli foglalkoztatási és bérfizetési kötelezettség. Ezen időszakban azonban a felek kötelezettek a munkajog alapelvi követelményeinek betartására: kötelesek együttműködni, jóhiszeműen és tisztességesen eljárni, és különösen tartózkodni minden olyan magatartástól, amely a munkaviszony létrejöttét meghiúsíthatná.

Amennyiben a szerződéskötést követően valamely fél körülményeiben lényeges változás következik be, amely a munkaviszony teljesítését lehetetlenné tenné vagy aránytalan sérelemmel járna, a törvény lehetőséget biztosít az elállásra. Az elállás nem a munkaviszony megszüntetésének, hanem a már aláírt munkaszerződéstől való „visszalépésnek” minősül, amely kizárólag a munkaviszony kezdetét megelőzően gyakorolható. A jogintézmény célja, hogy a felek megfelelő jogi megoldással szabadulhassanak olyan körülmények esetén, melyek a teljesítést ellehetetlenítik vagy méltánytalanul sérelmessé teszik.

A jogszerű elállás feltétele három konjunktív elemből áll:

1. a munkaszerződés megkötését követően kell bekövetkeznie a változásnak,
2. a körülménynek lényegesnek kell lennie,
3. a változásnak a munkaviszony teljesítését lehetetlenné kell tennie, vagy annak teljesítése aránytalan sérelemmel járna.

Fontos kiemelni, hogy a lehetetlenülésnek vagy sérelemnek nem kell ténylegesen bekövetkeznie; elegendő, ha annak reális kockázata fennáll, hiszen az elállás jogintézménye éppen a káros következmények megelőzését szolgálja. Az elállási jog gyakorlásának indokait írásba kell foglalni és közölni kell a másik féllel. Az elállás visszamenőleges hatállyal szünteti meg a szerződést, és a feleknek az esetleges előzetes teljesítésekkel kapcsolatban elszámolási kötelezettségük keletkezhet.

Nem tekinthető jogszerű elállásnak, ha a munkavállaló pusztán azért kíván elállni, mert időközben kedvezőbb ajánlatot kapott. Ugyanakkor előfordulhatnak olyan élethelyzetek – például egészségi állapotban beálló változás, a munkáltató oldalán gazdasági alapot adó szerződés meghiúsulása –, amelyek indokolhatják az elállás gyakorlását.

A gyakorlatban gyakran előforduló „próbanap” vagy „próbamunka” esetén a bíróságok álláspontja egyértelmű: ha a munkavállaló a munkáltató utasításai szerint, annak eszközeivel tényleges munkát végez, akkor a jogviszony munkaviszonynak minősül, és díjazás jár érte. Ilyen esetekben tehát az elállás kérdése már nem merülhet fel.

Összességében az elállás szűk körben alkalmazható jogintézmény, amely biztosítja, hogy a munkaszerződés megkötése után, de a munkaviszony megkezdése előtt bekövetkező, lényeges körülmények változása esetén egyik fél se kényszerüljön teljesíthetetlen vagy aránytalanul sérelmes munkaviszony teljesítésére.