Lakástűz és kártérítés
Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság tájékoztatása szerint összesen 7414 lakástűz keletkezett 2022-ben. Az idei év egyik első hírei között is egy lakástűz szerepelt: egy eltévedt tűzijáték ...
A cikk utolsó frissítésének időpontja: 2025. október 27. ( 2 napja)
Előfordulhat, hogy a jogi háttér vagy a piaci helyzet megváltozása miatt a cikkben közölt információk már nem időszerűek. Az információk pontosságáért és hasznosságáért mindent megteszünk, de tartalmukért és felhasználásukért következményeiért felelősséget nem vállalunk.
Jelen iromány egy, a témával közérthetően foglalkozó cikksorozat második része, amiben bemutatásra kerülnek az önvezető járművekkel kapcsolatos általános szabályok, fontosabb tudnivalók, érdekességek, jogi kérdések és problémák ideértve például a kártérítési felelősség rendezetlen helyzetét, vagy magának a technikának a fejlődési irányát is.
Előző írásunkban a tipizálásról, így tehát az „önvezetőnek csúfolt”, illetve a valóban önvezető járművekről esett szó, aminek lényege a technika aktuális fejlettségi szintjének és annak jövőbeli irányának láttatása volt, most azonban az önvezető autók felelősségi jogi és szabályozási aspektusairól fog szó esni.
A hagyományos termékfelelősségi szabályok abból indulnak ki, hogy a termék akkor hibátlan, ha az üzembe helyezéskor megfelel a biztonsági követelményeknek. Azonban egy önvezető autó esetében ez már elégtelen megközelítés. Az ilyen járművek komplex rendszerek, melyek szenzorok, kamerák, radarok, lidarok és mesterséges intelligenciát alkalmazó algoritmusok együttműködésével működnek.
Ezek a rendszerek folyamatos karbantartást, szoftverfrissítést és adatvezérelt fejlesztést igényelnek. Így a gyártó felelőssége már nem zárul le az eladás pillanatában, hanem a jármű teljes életciklusára kiterjed. Ez a felelősségi kiterjesztés a jogrendszert is új helyzet elé állítja: a termékfelelősségi szabályokat a szolgáltatás jellegű elemekre is ki kell terjeszteni, hiszen az MI valójában nem egy statikus termék, hanem egy dinamikusan fejlődő, tanuló rendszer.
A gyártó ezzel együtt nagyobb kontrollt fog gyakorolni a járművek felett, akár úgy, hogy a tulajdonjogot sem engedi teljesen a felhasználóhoz. Ennek következményeként a tulajdonlás helyett a használat kerülhet előtérbe melynél fogva elképzelhető, hogy a jövőben az autóiparban a lízing, bérlet vagy előfizetéses konstrukciók dominálhatnak.
Az MI rendelet (Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1689 rendelete) a gépjárművekbe beépített mesterséges intelligenciát nagykockázatú MI-rendszerként sorolja be. A gépjárművek mint veszélyes üzemek már a Polgári Törvénykönyv szerint is fokozott felelősséggel járnak, így az MI és a jármű kettős minősítése egyértelmű: mindkettő a magas kockázatú kategóriába tartozik.
Az MI rendelet 8. és 9. cikke előírja, hogy a gyártónak folyamatosan, a technika mindenkori állása szerint kell biztosítania a megfelelést. A kockázatkezelési rendszer nem egyszeri, hanem megszakítás nélküli, iteratív folyamat, amelynek az MI teljes életciklusa alatt működnie kell. A 15. cikk tovább erősíti ezt az elvet, amikor kimondja, hogy az MI rendszernek a pontosságot, stabilitást és kiberbiztonságot az életciklusa teljes időtartamában fenn kell tartania. Emellett a 20. cikk a gyártót kötelezi a korrekciós intézkedések megtételére, ha a rendszer hibát vagy kockázatot mutat.
Ez azt jelenti, hogy a gyártó nemcsak a gyártáskor, hanem az üzemeltetés során is felelős marad. Ha a technológia fejlődik, a gyártónak újra kell értékelnie a megfelelést, és szükség esetén módosításokat kell végeznie. A felelősség tehát dinamikus és folytonos, ami a jogi szabályozásban is új szemléletet követel meg.
A felelősségi kérdések nem csupán elméletiek: a valóságban már több precedens is felmerült. 2016 májusában Floridában egy Tesla Model S jármű Autopilot üzemmódban haladt, amikor egy kamion elé hajtott. Az ütközésben a sofőr életét vesztette. A vizsgálatok során kiderült, hogy az Autopilot-rendszer nem ismerte fel a világos színű kamion oldalfalát a napfényes égbolttal szemben, és a vezető sem avatkozott be.
Az amerikai közlekedésbiztonsági hatóság (NHTSA) ugyanakkor arra a következtetésre jutott, hogy az Autopilot megfelelően működött az adott körülmények között, és a rendszer nem teljes önvezető funkció volt, hanem csupán vezetéstámogató rendszer (itt hivatkozok a cikksorozat első részében említett SAE második szintjére). Mivel a rendszer használata közben a vezetőnek továbbra is figyelemmel kellett volna kísérnie a forgalmat, a balesetért nem a Tesla, hanem a sofőr viselte a felelősséget.
Ez az eset rávilágít a „liability gap” problémájára: a részlegesen önvezető rendszerek esetében nehéz meghatározni, hogy mikor hibázik a gép, és mikor a vezető. Minél autonómabb a rendszer, annál inkább tolódik a felelősség a gyártó irányába — de amíg az emberi felügyelet megmarad, a felelősség minimum megoszlani látszik.
dr. Berta Bendegúz Áron
Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság tájékoztatása szerint összesen 7414 lakástűz keletkezett 2022-ben. Az idei év egyik első hírei között is egy lakástűz szerepelt: egy eltévedt tűzijáték ...
Sokszor, sok helyen tettünk említést arról, hogy egy idegenhibás közlekedési baleset következtében a károsult vajon milyen kártérítési igényeket és kivel szemben érvényesíthet. Mostani cikkünkben a...
Mostani cikkünkben a gyermekek által okozott károkkal foglalkozunk és azt járjuk körbe, hogy vajon kit terhelhet a felelősség ilyen esetben?
Kérjük, töltse ki kapcsolatfelvételi űrlapunkat! 5 munkanapon belül visszahívjuk és személyre szabott tájékoztatás keretében informáljuk a felmerült kérdéskörrel kapcsolatban.
Kérdésem vanKérjük, töltse ki kapcsolatfelvételi űrlapunkat! 5 munkanapon belül visszahívjuk és személyre szabott tájékoztatás keretében informáljuk a felmerült kérdéskörrel kapcsolatban.