A munkaviszony helyreállítása – mikor és hogyan kérhető?

A munkaviszony megszüntetése sokszor véglegesnek tűnik, de a Munka Törvénykönyve kivételes esetekben lehetőséget ad arra, hogy a dolgozó kérésére a bíróság visszaállítsa a jogviszonyt. Ez azonban nem általános jog, hanem csak a legsúlyosabb jogsértések esetén biztosított. A helyreállítás lényege, hogy a munkaviszonyt úgy kell tekinteni, mintha az folyamatosan fennállt volna, vagyis a megszüntetés és a helyreállítás közötti időszak is munkaviszonyban töltött időnek számít.

A törvény taxatív módon sorolja fel azokat az eseteket, amikor a bíróságnak kötelező helyreállítania a jogviszonyt. Ilyen például, ha a megszüntetés az egyenlő bánásmód követelményét sérti, vagyis diszkriminatív módon járt el a munkáltató. Ugyancsak helyreállítás jár, ha a munkavállalót a felmondási tilalom alatt bocsátották el – ide tartozik a várandósság, a szülési szabadság, a gyermek gondozására igénybe vett fizetés nélküli szabadság, de a katonai szolgálat ideje is. A törvény védi a szakszervezeti tisztségviselőket és a munkavállalói képviselőket (például üzemi tanács tagját) is: esetükben a felmondás csak szigorú eljárási feltételek mellett jogszerű. Helyreállítást kérhet az a munkavállaló is, akinek a jogviszonya közös megegyezéssel szűnt meg, de a megállapodást sikerrel támadta meg például megtévesztés vagy fenyegetés miatt.

A bírósági helyreállítás komoly következményekkel jár a munkáltató számára. A megszüntetés és a helyreállítás közötti időre a munkavállalót megilleti az elmaradt munkabér (távolléti díj alapulvételével), valamint az egyéb járandóságok – például cafeteria vagy utazási kedvezmény – is. Fontos, hogy ebben az esetben nem érvényesül a 12 havi távolléti díj felső korlátja: a munkavállaló akár ennél hosszabb időszakra is követelhet elmaradt jövedelmet. Ugyanakkor a kárenyhítési kötelezettség itt is fennáll, tehát le kell vonni azt a jövedelmet, amelyet a dolgozó közben megkeresett, vagy elvárható lett volna, hogy megkeressen. A kifizetett végkielégítést szintén levonják a járandóságokból.

A visszahelyezés azt jelenti, hogy a munkáltató köteles a munkavállalót az eredeti munkakörében, az eredeti feltételek szerint tovább foglalkoztatni. Nem megengedett, hogy a munkáltató hónapokig halogassa az ítélet végrehajtását, vagy hogy formálisan ugyan visszaveszi a munkavállalót, majd rövid időn belül újra megszünteti a munkakörét. A bírói gyakorlat egyértelmű: a visszahelyezésnek valósnak és érdeminek kell lennie.

Összességében a munkaviszony helyreállítása szűk körben, de hatékony jogorvoslatot jelent a legsúlyosabb munkáltatói jogsértések esetén. A dolgozónak azonban szigorú, harmincnapos határidőn belül kell a keresetlevelet benyújtania, különben elveszíti e lehetőséget. Ezért, ha valaki úgy érzi, hogy munkaviszonyát jogellenesen, ráadásul a törvény által védett körülmények között szüntették meg, haladéktalanul célszerű jogi segítséget kérnie.