Munkahelyi öltözködés – meddig terjed a munkáltató jogosultsága?

A munkahelyi megjelenés sokak számára a személyiség kifejezésének része, ám munkaviszonyban nem kizárólag a munkavállaló döntése határozza meg, hogyan öltözik. A munkáltatónak ugyanis jogos érdeke fűződhet ahhoz, hogy munkavállalói megjelenése összhangban álljon a vállalat tevékenységével, arculatával vagy éppen a munkavégzés biztonsági követelményeivel. A kérdés az, hogy hol húzódik a határ a munkáltató jogos előírásai és a munkavállaló személyiségi jogainak védelme között.

A Munka Törvénykönyve nem tartalmaz kifejezett rendelkezést a munkahelyi öltözködésről, de általános szabályokból levezethető, hogy a munkavállaló köteles munkára képes állapotban megjelenni. Ez magában foglalja a tiszta, rendezett, munkakörnek megfelelő öltözetet. Más elvárás vonatkozik egy ügyvédre, egy pincérre vagy egy edzőre: míg előbbinél a formális üzleti megjelenés nélkülözhetetlen, utóbbinál a szabad mozgást biztosító ruházat a megfelelő. Az sem elfogadható, ha valaki a helyzethez teljesen illeszkedő, de funkcionálisan alkalmatlan ruhában jelenik meg: öltönyben az építkezésen vagy papucsban az üzemben.

A munkáltató által meghatározott öltözködési szabályoknak azonban mindig meg kell felelniük a szükségesség és arányosság követelményének. Ez azt jelenti, hogy csak olyan korlátozások írhatók elő, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a munkaviszony rendeltetéséhez és a cél eléréséhez feltétlenül szükségesek. Nem várható el például egy pénztárostól, hogy üzleti öltönyt viseljen, ugyanakkor indokolt lehet a tiszta, egységes formaruha előírása.

Fontos különbséget kell tenni a munkaruha és a védőruha között. A védőruházatot a munkáltató köteles biztosítani, hiszen annak célja a munkavállaló egészségének és testi épségének megóvása. Ugyanez vonatkozik azokra a szabályokra is, amelyek balesetvédelmi szempontból indokoltak, például ékszerek mellőzésére vagy a hosszú haj rögzítésére.

Felmerül a kérdés: ki viseli a költségeket? Általános szabály, hogy amit a mindennapi életben is használnia kell a dolgozónak – például hosszúnadrág vagy zárt cipő –, azt saját maga biztosítja. Ha viszont a munkáltató speciális formaruhát, logózott pólót vagy különleges védőruhát vár el, akkor annak költségeit állnia kell. A vitás helyzetek elkerülése érdekében érdemes a munkaszerződésben rögzíteni, ki milyen ruhadarabot köteles beszerezni, és ki fizeti annak árát.

Az öltözködés szabályozása jellemzően belső szabályzatban vagy munkáltatói utasításban jelenik meg. Bár a jog szerint a munkáltató egyoldalúan is meghozhatja ezeket, célszerű a munkavállalókkal, illetve képviselőikkel egyeztetni, mert a rosszul megválasztott előírás feszültséget okozhat, és ronthatja a munkahelyi légkört.

Összességében tehát a munkahelyi öltözködés szabályai jogszerűek, ha azok a munkavégzéshez kapcsolódóan szükségesek és arányosak, figyelembe veszik a munkavédelmi előírásokat, valamint nem jelentenek indokolatlan beavatkozást a munkavállaló magánszférájába. A munkáltatónak ugyan van mozgástere a megjelenési szabályok kialakításában, de ezt a munkavállaló személyiségi jogainak tiszteletben tartásával kell gyakorolnia.