Munkaidő beosztás vasárnapra és munkaszüneti napra – mikor jogszerű a munkavégzés, és mi jár a munkavállalónak?

A vasárnap és a munkaszüneti nap alapvetően a munkavállalók pihenésére, regenerálódására, valamint a társadalmi és családi kapcsolatok ápolására szolgál, mégis vannak olyan élethelyzetek, munkakörök és munkáltatói tevékenységek, amelyek indokolttá tehetik a munkaidő ezen napokra történő beosztását. A Munka Törvénykönyve részletesen meghatározza, hogy ezek a kivételek milyen esetekben alkalmazhatók, és milyen díjazásra jogosultak az érintett munkavállalók.

Vasárnapra történő munkaidő beosztás csak meghatározott esetekben jogszerű. Ilyen például, ha a munkáltató vasárnap rendeltetésénél fogva is működik – például egészségügyi intézmények, tűzoltóság, tömegközlekedés. Szintén kivételt képeznek az idényjellegű tevékenységek (mint például a mezőgazdaság vagy turizmus szezonális feladatai), a többműszakos munkarend, a megszakítás nélküli működés, a készenléti jellegű munkakörök (pl. portás, ügyeletes), a kizárólag szombat-vasárnapi részmunkaidős foglalkoztatás, valamint az olyan tevékenységek, amelyek külföldre irányulnak vagy társadalmi közszükségletet elégítenek ki – például közüzemi szolgáltatók vagy kereskedelmi egységek, amelyek a hétvégén is nyitva tartanak.

Ha egyik fenti feltétel sem teljesül, vasárnapra rendes munkaidő nem rendelhető el. Ez azonban nem zárja ki annak lehetőségét, hogy vasárnaponként rendkívüli munkaidőben történjen munkavégzés – például, ha a munkáltató előre nem látható okból helyettesítést rendel el vagy elhárít egy üzemzavart. A rendkívüli munkaidő elrendelésének is szigorú feltételei vannak, és az csak átmeneti jelleggel alkalmazható. Ilyen esetekben a munkavállalót a rendkívüli munkavégzésért járó bérpótlék illeti meg, amelynek mértéke a körülményektől függően akár 50% is lehet.

A vasárnapi munkavégzésért pótlék abban az esetben jár, ha a munkavégzés a törvényben meghatározott tevékenységi körbe tartozik (pl. többműszakos, kereskedelmi vagy készenléti jellegű munkakör), és vasárnapon beosztás szerint dolgozik a munkavállaló. A pótlék mértéke ilyenkor 50%.

A munkaszüneti napokra történő beosztás még ennél is szigorúbb feltételekhez kötött. A munkaszüneti napok körét külön jogszabály határozza meg (pl. január 1., március 15., augusztus 20., december 25–26.). E napokon rendes munkaidő csak akkor rendelhető el, ha a munkáltató tevékenysége ezt objektíven indokolja. Ilyen tevékenység lehet a rendeltetésénél fogva folyamatos működés, az idényjelleg, a társadalmi közszükséglet vagy a külföldön végzett szolgáltatás.

Ha a munkavállaló rendes munkaidőben munkát végez munkaszüneti napon, akkor a munkabéren felül 100%-os bérpótlékra jogosult. Fontos tudni, hogy ha egy munkaszüneti nap éppen vasárnapra esik, akkor csak a magasabb mértékű pótlékot – jelen esetben a munkaszüneti napi 100%-os pótlékot – kell kifizetni, a vasárnapi pótlék ezzel nem halmozható.

Az is előfordulhat, hogy a munkaszüneti nap nem munkanap a munkavállaló számára – például, ha heti pihenőnapra esik. Ebben az esetben természetesen nincs szó munkaidő-beosztásról, és díjazási kötelezettség sem merül fel. Ha azonban a munkaszüneti nap munkanap lenne, de a munkavállaló a munkáltató döntése vagy a törvény erejénél fogva nem végez munkát, akkor távolléti díj illeti meg.

Összegzésként elmondható, hogy a vasárnapi és munkaszüneti napi munkavégzés jogszerűsége mindig a munkáltató tevékenységétől, a munkakör jellegétől és a munkarendtől függ. A munkavállalót ezekben az esetekben megillető díjazás sem egységes: a rendes bér mellett vasárnapi pótlék, munkaszüneti napi pótlék is járhat. A munkáltatónak ezért minden esetben körültekintően kell eljárnia a munkaidő beosztása és a díjazás meghatározása során.